#Emilie#
Az este nagyon jól telt, sokat táncolzunk, kicsit ittunk is de nem sokat..... azthiszem. 3 körül indultunk haza ám Fanny nem figyelt és leakart lépni a kocsi elé aki mellesleg elég gyorsan jött. Szerencsére vissza tudtam húzni a járdára.
-Mondd te normális vagy? Kilépsz a főútra? Simánnelcsaphatott volna az a kocsi!
-Bocsi! Nem láttam!
-Miért kérsz bocsánatot? Máskor figyelj!
-Oké!
10 perc múlva otthon voltunk.
*3 nap múlva*
Már tegnap este levittem a cuccaimat a folyosóra, hogy reggel csak be kelljen dobnom a taxiba és mehessek is a reptérre, a ruhámat is kikészítettem amiben megyek.
Reggel mikor felébredtem ránéztem az órámra észrevettem, hogy kemény 15 percem van a gép indulásáig ezért rögtön hívtam a taxisokat, közben öltöztem. Miután leraktam a telefont fogatmostam és átnéztem, hogy mindent beraktam-e.2 perc múlva megérkezett a taxi, amivel villámgyorsasággal mentünk a reptérre. Épphogy elértem a gépet, de az a lényeg, hogy elértem.
Gondoltam ha mér így elértem a gépet alszom egy kicsit a repülő gépen.
Erre a mondatra ébredtem: -Kedves utasaink, tájékoztatjuk önöket, hogy a repülőgép 3 perc múlva leszáll! Kérjük foglalják el helyeiket és kössék be az öveiket!
*15 perc múlva*
Az összes csomagom megvolt és a kijárat felé tartottam, ahol már várt a studió egyik megbízottja, hogy segítsen eligazodni és a cuccokat vinni.
Egy nagyon szép házban laktam bár eléggé távol volt a tengertől, inkább a studióhoz és a belvároshoz volt közel, de sebaj az is jó! Már majdnem mindent kipakoltam és egész otthonos
lett a lakás.
Nappali:
Ez volt a hálószobám:
Ez volt a konyha:
Fürdő:
Nem is tudtam, hogy mit fogok itt egyedül csinálni, hisz ez nagyon nagy ház.
Leültem tv-t nézni, hogy elfoglaljam magam addig. amíg nem lesz más dolgom, de még egy csatornát sem tudtam kiválasztani mire megszólalt a telefonom.
-Halo.-szóltam bele.
-Szia Emilie! Én Jake Miller vagyok a producered!
-Szia Jake!
-Azt szerettem volna mondani, ha végeztél a pakolással bejöhetnél a studióba és megbeszélnénk a dolgokat.
-Oké, már egy olyan 15 perce égeztem! Akkor indulok is! Szia!
-Szia!
Éppen már csak egy zebrán kellett volna átmennem és odaértem volna a studióba, de amikor már majdnem átértem volna a túloldalra egy hatalmas ütést éreztem és utánna már csak arra emlékszem, hogy valaki felvesz és berak valami kocsiba.
*3-4 órával később*
Nem tudtam pontosan mi van sajgott mindenem.... a szemem ki nyitottam de mindent homályosan láttam. Nemsokára kitisztult a látásom egy fehér szobát láttam.
-Hol vagyok?-mondtam ki halkan.
-A kórházban!-kaptam egy választ valamilyen férfitől a hangja alapján. Nem láttam mivel a látóteremen kivűl volt a nyakam pedig nem tudtam mozgatni mivel írtózatosan fájt.
-Te ki vagy?-mire hallottam, hogy feláll és elém állt.
-Hát ha elmondom ki fogsz röhögni!Amúgy a nevem Kendall Schmidt!
-Mert szerinted nevetős kedvemben vagyk..... fáj mindenem... nem tudom, hogy mit keresek itt!!
-Jó bocsi!
-Semmi baj!
-Először is elütött egy kocsi, és aki elgázolt ott hagyott nem hívta a mentőket! Én éppen abba a studióban dolgozom amerre téged elütöttek és mikor elütöttek én még a járdán voltam és rögtön tárcsáztam a mentőket és kijöttek. Szóval így kerültél ide. Én adtam vért mert egy másik ilyen vércsoportú embernek is kellett és mikor vizsgáltak kiderült, hogy rokonok vagyunk. Jobban mondva féltestvérek!
-Ó így már vágom, hogy miért fáj mindenem! Várj!? Mi??
-Igen!Féltestvérek.
-Ó, értem!-majd mosolyogtam egyet.
-Az orvos azt mondta a nyakad nem tört el és holnap vagy holnapután már leveszik a merevítődet!
-Ó az jó hír! De mim van eltötve mim nincs?
-Hát a comcsontod megrepedt pihentetni kell 2-3 hétig de semmi különoset nem kell tenni veleés a kezed tört el az gipszben lesz5 hétig.Meg agyrázkódásod volt.
-Ó akkor viszonylag jól megúsztam, mondhatni.
-Hát igen végződhetett volna rosszabbul is.
-Elkapták már aki elütött engem?
-Igen, saját magát feladta bűntudatból.
-Értem.
********
*3 nap múlva*
Végre leszedték a nyakmerevítőmet és saját felelőségemre haza mehetek.Kendall-al nagyon jól össze ismerkedtünk és megígérte, bemutat a barátainak. Nem akadt ki, hogy ők az egyik kedvenc együttesem, szerencsére :) Már nem fáj annyira semmim a combom és a nyakam az ami még érzékeny de azonkívül semmi bajom!
-Na akkor mikor indulunk?-türelmetlenkedtem.
-Mindjárt!
-Oké!Köszii.
-Csak természetes.-azzal a nyakába akasztotta a sport táskám amiben behozta a cuccaimat a kórházba és felvett az ölébe és levitt a kicsiához.
Nem sokára odaértünk a házamhoz, de ami ott várt azt nem hittem el............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése